A vadkeresztezésekről
Mivel sokan elítélik, illetve fenntartásokkal viseltetnek a vadkeresztezések, főleg a molnárgörény keresztezések iránt, ezért pár mondatban írok a vadgörénnyel való visszakeresztezés szükségéről, jelentőségéről.
A vadászgörény ősének mindkét vadgörény fajt, azaz a Közönséges vagy Házi görényt (Mustela putorius) és a Molnárgörényt (Mustela eversmanni) is meg szokták nevezni.
Az ember kb. 2400 évvel ezelőtt kezdte el szelídíteni, háziasítani a vadgörényt, hogy önös céljaira, azaz a rágcsálópopuláció elviselhető szinten való tartására használja. Nyílván nem egyik napról a másikra, de idővel az állomány, nagy részben a beltenyésztés miatt, elkezdett leromlani, ami főként a zsákmány iránti csekély érdeklődésben és fáradékonyságban mutatkozott meg. Ennek orvoslásaként, vadgörényeket fogtak be, és ezekkel keresztezték vissza a leromlott állományt, csepvérkeresztezéssel (csak egy alom ereéig viszik be a vadvért, aztán az így kapott félvérekkel kereszteznek tovább). Az így kapott félvérek, tanulékonyabbak, gyorsabbak, érzékszerveik jobbak domesztikált rokonaikénál, vadászkészségük, zsákmányolás iránti vágyuk a vadgörényéhez hasonlítható. Hátrányuk, hogy szelídítésükre több időt kell fordítani és alapozásként a zsebben hordás sem hagyható el, hogy szokják a környezeti ingereket. Enélkül, idegrendszerileg gyengék lesznek, a legkisebb zajtól is „halálra” rémülnek. Viszont szelídítés után kezesek és nagyon ragaszkodnak gazdájukhoz.
Egyesek úgy tartják, hogy a Molnárgörények illetve a Molnárgörény keresztezések kezelhetetlenebbek, vadabbak, mint a másik vadforma és keresztezéseik. Ezt az élet nem igazolja! Mindkét vadforma keresztezései, hozzáértő kezekben ugyanolyan kezesek és ragaszkodóak, míg avatatlan kezekben mindkettő veszélyes lehet! Hazánkban a molnárgörény 1973-óta védett!
Mielőtt még valaki félre értené írásom és elkezdene vadgörényeket szobában tartani, ne tegye, nem erre a célra valók! Ahogy Vén Zoltán mondja, a vadgörénnyel való nemesítés egy szükséges rossz. A cél nem az, hogy az állományon belül a vadvért szinten tartsuk vagy növeljük, hanem mint feljebb is írtam, a leromlott állomány feljavítását szolgálja. A kívánatos az, hogy minél kevesebb időráfordítással, minél szelídebb állatot kapjunk, amely jól vadászik. Ezt csakis a vadvér fokozatos csökkentésével és szigorú szelekcióval érhetjük el, hosszú évek munkája alatt.
|